Szabó Tünde - Balla Adrienn 5: Rácsok
A Rácsok című kötettel a Balla Adrienn sorozat a végéhez ért. Méghozzá milyen véghez. Szabó Tündének sikerült az elvárásokat fenntartania és megugrania is, a sorozat zárókötetében pedig megtalálható minden amit a könyv elődei nagyon szépen felállítottak már. A legelső kérdéstől a legutolsó kérdésig minden megválaszolásra kerül és emellett természetesen ahogyan az már csak lenni szokott meglepő fordulatoknak is szemtanúi lehetünk.
A kiindulópontja a kötetnek most kicsit jobban eltér a többitől, hiszen itt hosszabb idő telik el az előző lezárásától ennek indulásáig. Ez a hosszú idő pedig pont az az időszak amire már oly régóta vártunk, amikor Adrienn "kis" titka kiderül nem csak a szülei számára, de mindenki számára az iskolában. Emiatt kezdetben, és majd később a kötet során folyamatosan is, főhősnőnknek még több nehézségen kell keresztül mennie. Frappáns telefonelcsenések, elcserélések, jó megfigyelés, illetve a már jól megszokott furimányos Adrienn-észjárás azonban lehetővé teszi, hogy minden olyan dologra megtudja az olvasó, illetve a főszereplőnk is, a választ, amire már bizony az első kötet óta vágyott.
Elsőnek kiemelném az olyan apró szálat, mint az első kötetben felmerülő Kata-Janó affér, aminek félbemaradását, már annak a résznek az olvasása során sérelmeztem. Nem tudom, hogy ez a megjelenéskor másnál is így volt-e, vagy az írónő már eleve úgy tervezte, hogy a kettőjük kapcsolatát majd a legutolsó kötetben zárja-e le, mindenesetre nagyon örültem neki, hogy ez is kifejtésre került. Hiszen semmi olyan nem volt, mint amire elsőnek gondoltam, én mint olvasó, vagy Adrienn mint szemlélődő. Mondanám hogy egy egyszerű kis baráti segítségről volt szó, de tudjuk hogy ez a két személy közel sem nevezhető barátnak.
Kétségkívül a rész tetőpontja a 132.nap volt, amikor bizony-bizony a rég nem látott ismerős is felbukkan a kötetben, ezúttal viszont már nem csak mint közvetett szereplő, hanem mint egy valós, teljes értékű karakter. Imádtam olvasni az ezzel a nappal kapcsolatos oldalakat. Hihetetlenül akciódúsnak ígérkezett és nagyon jól be lett mutatva az a bizonyos menekítős jelenet. Illetve azt is meg kell jegyeznem, hogy ezt a menekítő egységet mindennek lehet nevezni, csak hétköznapinak nem. Arról már nem is beszélve, hogy pár hónappal korábban ők messziről elkerülték egymást, mégis úgy jött ki hogy egymás nélkül nem sikerült volna szerencsével járniuk ennek a napnak a végén.
Kép forrása: Facebook
Választ kaptunk Adrienn édesapjának ügyére is, azonban ezt egy kicsit elnagyoltnak éreztem. Ha emlékeim nem csalnak a második kötet több mint 400 oldal volt, és onnantól kezdve csökkentek az oldalszámok. Itt viszont úgy éreztem, egy plusz 40-50 oldalt még megérdemelt volna ennek a szálnak a teljesértékű befejezése. Arról nem is beszélve, hogy számomra Zsidai Dóra felett is csak átsiklottunk és pár mondatos "magyarázaton" kívül sokat nem kaptunk az ügyre. Ez pedig valószínűleg egyenesen arányos azzal is, hogy nem teljesen értettem ezt a dórás történetet, illetve magát a meglepetésvendéget, Rolandot sem. Persze az alap szituáció tiszta, de egy kicsit nagyobb hangsúlyt fektettem volna erre is, főleg hogy ez a vonal is a főszálak egyike közé tartozott.
Na de ha már megvan Balázs, megtudtuk hogy Adrienn édesapja bűnös-e vagy sem, mi az az egy kérdés amire már az első kötet második lapja óta várjuk a választ? Hát persze, hogy a pendrive-os kiléte. És ez a kérdés sem marad ám megválaszolatlanul, ohhh de nem ám. Sőt mi több, Adriennek ismét egy nagyon furfangos magánleleplezéssel sikerül a pendrive-os kilétét is leleplezni, inkább az olvasónak, mint magának vagy bárki másnak. Őszintén megmondva, a titokzatos személy kiléte meglepett. Nem gondoltam volna, hogy azt hozza ki, akit, de az is lehet, hogy ez azért van mert nem sok krimit olvasok. Viszont azt el kell mondanom, hogy teljesen logikus, egyértelmű és tiszta képet illetve magyarázatot kaptunk hogy miért is kezdődött el ez az egész. Visszagondolva pedig úgy gondolom ennél jobb "tettest" nem is lehetett volna kihozni a történetből és nagyon hatásosra sikeredett.
A Balla Adrienn sorozat zárókötetében Szabó Tünde írónő ismét nem okozott csalódást. A könyv tele volt nem csak a már jól megszokott krimivel, fordulattal, meghökkentéssel és aprócska romantikával, de sikerült minden olyan szálat lezárni, ami az elmúlt öt kötet során előjött. Bár helyenként kicsit elnagyoltnak éreztem egy-egy szituációt és tényleírást, egyetlen árva foltot nem hagyott maga után sem a kötet sem pedig a sorozat. A Rácsok méltó lezárása lett ennek a szuper ifjúsági-kriminek és nyugodt szívvel rakom fel a kedvenc sorozatok listájára.
0 comments