Egy történet az életről és az élni akarásról. Harc az élettel és harc az életért. R. S. Grey Ezzel a szívvel című regénye az élet megragadásáról, a második esélyekről és az első szerelmekről szól. Egy történet, amiben pár szó mindennél többet mond. Egy road trip, ami életeket képes megváltoztatni.
Az elmúlt pár évben igazán nagy sikerük volt azoknak a történeteknek, amik nem csupán romantikus oldalról közelítették meg egy fiatal pár kapcsolatát, de a drámaibb, meghatóbb oldalról is. Kezdődött ez a Csillagainkban a hibával, majd folytatódott a Két lépés távolsággal és számos további regénnyel, amiben legalább az egyik főszereplő súlyos beteg. Számomra ezek a könyvek mindig egyszerre szívszorítóak és figyelemfelhívóak is. A Csillagainkban a hibát mind könyvben mind filmben imádtam és napokig elgondolkodtatott és bár a Két lépés távolságot könyvben még nem olvastam, csak a filmet láttam, hasonló érzelmeket váltott ki belőlem. Így ezzel a lendülettel gondoltam, hogy megismerkedem R. S. Grey-jel és az ő regényével is, hiszen megjelenéskor igazán nagy népszerűségnek örvendett ez is.
A történet elején megismerkedünk a két főszereplővel Abbyvel és Beck-kel, akik egy véletlen folytán meglehetősen bizarr módon egy temetkezési boltban találkoznak, ahol Abby éppen urnákat nézeget, Becknek pedig felkeltette az érdeklődését a lány, ezért utána megy az üzletbe. Kettejük között érdekes módon egyfajta megmagyarázhatatlan vonzódás alakul ki, aminek köszönhetően Abby hirtelen felindulásból elhívja magával a pár órája megismert fiút egy road tripre, amit annak érdekében tesz, hogy maga mögött hagyja a szomorú múltat. A road trip alatt a két fiatal egyre jobban megismeri egymást és a nehézségeken keresztül amiket át kell élniük rájönnek, képtelenek egymás nélkül élni.
Meglehetősen vegyes szájízzel fejeztem be a könyvet és én magam sem tudtam eldönteni, mit is gondolok a történetről. Egyik pillanatban imádtam, faltam az oldalakat és alig vártam, hogy a végére érjek hogy megtudjam mi sül ki az egészből. A másikban azonban többször is voltak negatív értelemben vett "na ne már" pillanataim és úgy gondoltam, ez így egy kicsit meredek és kusza dolog. Ennek talán egyik oka, hogy a főszereplő lány, Abby esetében is ugyanezt a kettősséget éreztem.
Abby, aki pár hónapja kezdhetett el csak igazán élni, elhatározza, hogy mindent maga mögött hagy egy rövid időre és elmegy, hogy lezárja életének addigi részét. Ez a cselekedete már első pillanatban eléggé meggondolatlannak tűnt, azonban úgy voltam vele, hogy részben igaza van, élni szeretne mostmár végre, hogy lehet, és kicsit kiszakadni abból a buborékból, amiben majdnem 20 évig élnie kellett. Ez azt árulta el számomra róla, hogy egy igazán bevállalós, vakmerő lány, aki nem igazán riad vissza semmitől. Azonban ezzel párhuzamosan Abby magát egy félénk, visszahúzódó lánynak tartja, aki mindentől zavarban van, nem mer lépni és szeret a konfortzónáján belül maradni. Az igazság pedig a kettő között húzódik valahol, hiszen nyomokban tartalmaz Abby félénk vonásokat, de inkább az ellentétét tudom elmondani róla. Erre bizonyíték maga a road trip, hogy egy vadidegennel indul el, minden félénkség nélkül 10+ ember előtt ad öltáncot Beck-nek, és a végén a szórólapos akció.
Abbyvel ellentétben azonban Beck személyében egy igazán stabil karaktert kaptunk, akiben semmi rosszat nem lehet felfedezni. Jól néz ki, kedves, gyengéd és érzelmes fiú. Még csak egy sötét foltja sincs az életének, ami miatt egy pillanatra csalódnánk benne, nem rosszfiú, mégis mindenki imádja és odavan érte. Tudja magáról, hogy egy sármos, jóbeszédű, humoros fiú, akitől elolvadnak a lányok, mégsem használja ezt ki és nem él vissza ezen adottságaival. Beck volt számomra a történetben az a biztos pont, amit Abbynek is jelentett az életben.
Kettejükön kívül pedig itt van még nekünk Caroline is, aki bár csak ritkán és viszonylag rövid ideig boldogította Abbyt és az olvasót, egy meglehetősen szerethető és aranyos karakter lett. Beck-hez hasonlóan ő is feltétel nélkül szereti Abbyt, mindent megtenne érte, elképesztően önfeláldozó és igazán kivételes barát. Drámai életének alakulása ellenére egy pillanatra nem kételkedett az élet szépségében és őszintén szerette volna, hogy amennyiben ő erre nem képes Abby helyette is élje meg azokat a mérföldköveket az életben, amire mindenki vágyik. Egy alternatív világban, vagy éppen folytatásban nagyon szívesen olvasnék az ő szemszögéből is, illetve az ő történetéről is, mert biztos vagyok benne, hogy nagyon érdekes részleteket tartalmazna.
Forrás: Pinteres
A történet tehát ezekkel a szereplőkkel halad előre, ami inkább fókuszál az Abby egészségi állapota miatt kialakuló drámára, illetve a közte és a fiú között kialakuló románcra, mintsem arra, hogy merre is járnak és miket tesznek egy-egy helyen. Van egy-két emlékezetes pillanat, mint például a dínóra mászás, a fények megnézése, de ezen élmények háttérbe szorulnak. Mindezek helyett hosszasan olvashatunk arról, hogy Abby milyen helyesnek tartja Becket és hogy mennyire kételkedik a lány saját magában. Ezek őszintén kicsit zavaró tényezők voltak számomra. Úgyanúgy mint a számtalanszor előforduló "mogyoróbarna szempár", "jádezöld szemek", "eperszőke haj" kifejezés, amiknek harmincadik olvasása után már kicsit forgott a szemem. Úgy gondolom sok lehetőség lett volna még, amit ki lehetett volna fejteni ezen ismétlődések helyett.
A lezárás azonban meglehetősen tetszett. Nem árulok el szerintem nagy titkot azzal, ha azt mondom, hogy mint a legtöbb romantikus történetnél, itt sem volt minden csupán rózsaszín felhő és Beck és Abby sem voltak együtt az első oldaltól az utolsóig. Ebben az esetben a végső egymásratalálás azonban kicsit hosszabb ideig tartott, ami könyvi terjedelemben ugyanúgy csak pár oldal volt, de idő terjedelmében 1 évet jelentett. 1 év kellett Abbynek hogy rendezze magával a saját kapcsolatát és ezáltal biztos talpakra tudja állítani a Beck-kel kialakult kapcsolatot is. Őszintén megmondom én ezt így láttam jónak. Bár lehet kicsit klisé szaga van, mégis úgy gondolom, hogy kellett nekik, főleg Abbynek, az az egy év, hogy igazán önmagára találhasson és ki is derítse ki szeretne valójában lenni. A szórólapos ötlet pedig nagyon tetszett, igazán találó volt, ahogy az utolsó fejezet is, amiben végre Beck belső gondolatait is megismerjük és olvashatunk arról, hogy ő hogyan élte meg a boldog egymásra találást.
Összességében elmondható a regényről, hogy a korábban említett két könyvhöz hasonlóan egyaránt bővelkedik szomorú és vicces, könnyfakasztó és megmosolyogtató jelenetekben. Bár Abby számomra kicsit kettős volt a könyv végéig, ami a könyv kettősségét is adta, a végére sikerült kialakítanom vele is egy olyan kapcsolatot, ami hatására pozitív olvasmányélménnyel gazdagodhattam.