A Jókora nyár elején megismerjük a plus size modellként közösségi média sztárrá lett Daphnet, aki bár gyerekkorában szégyelte külsejét, mára már büszkén vállalja kerekebb formáját és nők ezreinek ad nap mint nap önbizalmat közösségi oldalán. Nyugodt életét azonban megzavarja a régi legjobb barátnő, aki a semmiből megkéri, hogy legyen az esküvői tanúja, holott legutóbbi találkozásukkor kicsit sem barátságos hangnemben váltak el. Nem túl hosszas gondolkodás után aztán Daphne mégis ad egy esélyt Drue-nak és elmegy vele az eljegyzési partyra, amit nem elsősorban baráti célzattal, inkább üzleti okokból tesz meg, hiszen újdonsült munkatársa és ruhái kreálója úgy gondolja ez szuper alkalom egy kis ingyenreklámra. A Cape Cod-on töltött pár nap azonban hatalmas csavarral ér véget.

    Teljes mértékben hirtelen felindulásból való választás volt ez a könyv számomra. Annyira szép a borítója, vidám, színes és szemet hívogató hogy egyből megakadt rajta a szemem. Már ekkor tudtam, hogy ez a könyv nekem kell, aztán még a leírás is nagyon megfogott ezért még aznak el is kezdtem olvasni. Azonban sajnos elsőre nem igazán lettünk lettünk jó barátok ezzel a könyvel és elég nehéz szülés volt az elolvasása. Valahogy már az első mondat után azt éreztem, hogy ez nem lesz számomra a könnyű olvasmány, ami sajnos be is teljesült. 

    Nem igazán szoktam fordításról és megfogalmazásról beszélni az értékeléseimben, bár az is nagy részt tesznek hozzá egy-egy könyv olvasmányélményéhez, de most emellett nem tudok elmenni. Valamilyen oknál fogva nekem nagyon fura volt az elején a szöveg fordítása. Na persze nem tudom, lehet az eredeti is így van, de néha kicsit nehezen olvashatóvá tette nekem az egészet. Egyszerűen nem tudtam megtalálni a stílust. Az egyik pillanatban olyan fenkölt módon fejezte ki magát a könyv, olyan szavakkal amikkel én még nem vagy csak nagyon ritkán találkoztam. A következőben pedig már olyan szlengeket használt ami valahogy nekem nem párosul össze az előző mondatokban lévővel. Emiatt párszor vissza is kellett olvasnom 1-1 mondatot vagy bekezdést mert valahogy nem sikerült megértenem, ilyen pedig korábban még nem fordult elő. Öröm az ürömben, hogy a 390 oldal után már sikerült kicsit belerázódnom és megszoknom de ez azért fura volt és ez volt az első buktató amit észrevettem.

    A második buktató az úgy szinte a teljes első rész. Az első 100 oldalt végig untam, nem találtam semmi kézzelfoghatót, semmi izgalmasat ami miatt 20 oldalnál tovább szívesen olvastam volna egyhuzamban. Kicsit katyvasznak tartottam, hogy egyik pillanatban 2 mondat erejére meg van említve, hogy Drue felkereste Daphne-t, utána egy 20 oldalas visszamlékezés a múltba. Megtudjuk mi történt a két lány között, aztán megint egy teljesen felesleges visszaemlékezés. Ahelyett hogy a tárgyra tértünk volna egy idő után, vagy éppenséggel nem egy visszaemlékezés alkalmával tudjuk meg hogy is zajlott az a bizonyos felkeresés, hogy legyen a koszorúslánya akkor talán élvezetesebb lett volna. 

    Maga a csavar teljes mértékben meglepett. Mert bár a "detektívregény" elnevezésből kikövetkeztettem, hogy valami hasonló dolog fog történni, mégis a személy meglepett. Egy-két tippem lett volna korábban de még jó hogy nem fogadtam rá, mert sokat buktam volna. Persze csak addig ameddig a könyv elolvasása után ismét megfordítottam a könyvet és szinte szó szerint oda volt nyomva az első mondatban a képembe hogy ez fog történni. Tetszett a nyomozás folyamata, a lehetséges emberek, az indokok, a titkok amik felszínre kerültek, ezeket a részeket szívesen olvastam. Igazi meglepetés volt, amikor kiderült, hogy ki is a személy akit mi igazán keresünk. Soha nem gondoltam volna rá, és szerintem ez is egy igazi detektívregény lényege, hiszen lássuk be, ha túl gyorsan kitaláljuk ki is egy adott könyvben a bűnöző/gyilkos/eltűnt, stb akkor nem lenne ennyire élvezetes. 

    Szereplők tekintetében nem sok mindent tudok mondani. Nem mondom hogy nem kedveltem őket de azt sem hogy a szívembe zárták magukat. Drue egy szörnyű ember. Sajnos ezt ki kell jelenteni. Ilyen dolgokat senkinek nincs joga csinálni egy másik emberrel, nem számít hogy fiú vagy lány, gazdag vagy szegény, szép vagy kevésbé szép. Ezt tenni nagyon rossz dolog és nagyon szomorú hogy a való életben is sok hozzá hasonló személy van. Persze értem én, ahogy a dolgok róla is kiderültek és megtudjuk hogy nem minden az aminek látszik, mégis ez a véleményem. Manapság minden a látványról és a látszatról szól. Ezt pedig a szereplők is nagyon jól tudták és a könyv során ez sokszor hangoztatva is volt. Ami viszont pozitívum a dologban, hogy ez jó eséllyel nyitja fel akár a fiatalabb, akár a kicsit idősebb generáció szemét azzal kapcsolatban hogy is működik ez internet világa. 

    Összességében bár nehezen indult a könyv, mégis megkap tőlem egy 3,5 csillagot mert nem volt rosszabb sem jobb annál a könyvnél amit előtte olvastam, csak másabb. Voltak benne zavaró tényezők, amik nagyban befolyásolták azt, hogy legalább 1 csillag minusz legyen rajta, de azért a nyomozás és társai mégis jobb irányba billentették a mércét. Újraolvasós nem lesz biztos, de egyszer okés volt azt hiszem.