Meredith Goldstein - Kivirágzik minden
A LOL könyvek régóta szerepelnek már a várólistámon, és bár jelen pillanatban kevesebb olyan van amit olvastam, mint amit még nem, mégis már az első kötettől kezdve belopta magát a szívembe ez a kiadói sorozat. Szinte teljesen mindegy, hogy miről szól a könyv, habozás nélkül várólistára teszem, aminél ott van a kis LOL-logó és ez a LOL+ könyvek megjelenésével is így volt.
LOL+ sorozaton belül eddig még csak két kötet jelent megy, a Csajoknak kötelező illetve a Kivirágzik minden. Ezek közül az előbbit még nem sikerült elolvasnom de az utobbira nemrég sort kerítettem és vegyes érzelmeim vannak vele kapcsolatban.
A történet az amerikai kisvárosban, Natickben játszódik, ahol is éppen szemtanúi lehetünk annak, ahogy a 17 éves Lori és nagybátyja Seth egy temetkezési vállalatnál intézi szeretett családtagjuk elvesztésének ügyeit. Lori nem ápol túlzottan jó kapcsolatot az anyjával, aki pasiügyei miatt sokszor költözik, ezért pár éve a nagymamájához, Sheryl-hez költözött, akivel szoros kapcsolatot sikerült kialakítania ezidő alatt. Így hatalmas sokként éri, amikor idős, virágszerető nagymamája hirtelen meghal. A nehéz időkben ott van mellette az ideiglenesen hazatérő New York-i író-tanár nagybátyja, Seth, illetve legjobb barátja, szerkesztőtársa és titkos szerelme Christ. Lori nagymamájának utolsó kívánsága az volt, hogy hamvasszák el, a maradványokat pedig olyan helyekre vigyék, ahol "növekednek a dolgok". Így a kis csapat 4, Sheryl által ajánlott helyre indul a közelben, hogy szebbnél szebb kertekben, gyönyörűbbnél gyönyörűbb kilátással végső nyugalomra helyezzék az imádott hozzátartozót.
A könyv szól az elmúlásról, az elengedésről, az elvesztésről és a gyászról. Mind olyan téma, amivel átlagos LOL könyvben nem igazán találkoznánk, ám a LOL+ pont erre ad lehetőséget. Hogy olyan témákról olvassunk, ami fiatalokról szól fiataloknak, mégis komolyabb lélegzetvételűek, mint egy egyszerű tini-szerelem, ami sok LOL könyv központi eleme. Persze itt is megvan és érezhető a romantika Lori és Chris jelenléte miatt, de koránt sem erre kerül a hangsúly. Sőt....a végét leszámítva, nagyon szóba sem kerül a dolog.
Sokkal inkább fontos a család gyászhoz való hozzáállása. Jól bemutatja, hogy egy családtag elvesztését mennyi módon lehet feldolgozni. Ott van például Lori anyja, aki édesanyját veszítette el. Bár hazatér az első maradványok szétszórására, mégis csak jóval később ér a városba, mint hogy megtudja az édesanyja meghalt. És úgy általánosságban is próbálja kerülni a dolgot, mert még mindig nem hiszi el ami történt, és ő így dolgozza fel az egészet.
Seth, Lori nagybátyja és Sheryl másik gyereke, egy laza író, akit elképesztően megviselt édesanyja halála. Bár próbálja tartani magát, mutatni az erős nagybácsit, aki mindent a kezében tart, szerintem rajta vehetők észre a veszteség jelei a legjobban. Lori reakciója is hasonló, azonban ő az, aki buzgón, mindent megtesz azért, hogy nagyanyja a legjobb bánásmódban részesüljön még a halála után is.
Kettejük hasonló jelleme az, ami humort visz a történetbe. Mert bár egy komoly és szomorú tényt dolgoz fel a könyv, mégis van helye a humornak és a viccelődésnek. Úgy gondolják a szereplők, hogy Sheryl is így akarná. Szeretné, ha nem a szomorúságról szólna az elengedése, hanem vidámabb hangvételű lenne az egész, mint amilyen ő is volt. És ez az a vonása a könyvnek, ami igazán szerethetővé teszi. Hiszen nem a gyász okozta szomorúság az ami beárnyékol mindent, hanem igenis helyt adnak a humornak, a viccelődésnek és a groteszk jeleneteknek. Mint például nagymama a Chico's-szatyorban.
Őszintén kicsit féltem a könyvtől, amikor először elolvastam miről szól, mivel számomra ez egy olyan téma, ami eléggé ismeretlen és nem tudtam hogyan is álljak hozzá az egészhez. Végeredményben azt kell mondjam, nem volt rossz, sőt kifejezetten tetszett, mégis kicsi hiányérzetem van a könyv becsukása után. Nem vártam nagy fordulatokra, hatalmas drámára és ehhez hasonlóra, de kicsit lassúnak és egy helyben állónak éreztem a könyvet. Tény és való, hogy szebbnél szebb kertekkel ismertetett meg az írónő és az, ahogy leírta őket már elegendő volt ahhoz hogy teljes egészében el tudjam képzelni a helyet. Ennek ellenére mégis egy stagnáló könyvnek tűnik nekem, ami elindul egy ponton és azon a ponton marad végig történeti szempontból.
Szereplők és karakterfejlődés szempontból már más a helyzet, mert mindenkinél látok mozgást a kiindulástól kezdve a végkifejletig. Hiszen Lori kapcsolata az édesanyjával javul. A családot összehozza az elveszítés "élménye" és kicsit jobban megismerik egymást, időt töltenek egymással. Megtudjuk, hogy Seth és Becca igazából nem is olyan csípkelődős testvérek, amilyennek tűnnek, hanem egymást támogatják a lehető legjobban. Seth az egész történet alatt nagyon szimpatikussá vált számomra. Ki merem jelenteni, hogy ő volt a kedvenc szereplőm, még akkor is, amikor Lorit "megbántotta", hiszen ő is nehéz időkön ment keresztül. Ennek ellenére egy üde színfoltja volt a történetnek. Olyan személy, akiről tudtam, ha megszólal biztosan vagy valami vicceset, vagy valami tanulságosat fog mondani. Mégis ezt kevésnek tartom ahhoz, hogy igazán izgalmas legyen a könyv.
Mindezek ellenére viszont az is tény, hogy egy ilyen témát nehéz leírni és nehéz mozgalmasra tervezni, hiszen pont az a cél, hogy álljunk meg egy pillanatra és gondolkozzunk el az életen. Az élet gyorsaságán, hogy amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is tud múlni, hogy ne vegyünk mindent kézenfekvőnek, mert lesz amikor már nem lesz.
0 comments