A Manó könyvek Sorsfordító-történetek című kiadói sorozata már nagyon rég felkeltette az érdeklődésemet és igazán vártam már, hogy végre elolvashassam valamelyik kötetet. Végül úgy döntöttem, hogy bár a kötetek nem kapcsolódnak egymáshoz, mégis kronológiai sorrendben megyek végig a teljes sorozaton és ismerem meg egy-egy Disney sztár történetét más szemszögből. Ez alapján pedig az első "áldozatom" nem lett más, mint Mulan és Elizabeth Lim újragondolásával a Fénytörések. 

    A történet egy, a hunokkal való harc során kezdődik, ahol a már így is lefeleződött kínai sereg dilemmába kerül és próbálnak életben maradni a támadókkal szemben. Mulan.....vagyis Ping azonban hirtelen ötlettől vezérelve megtagadja a kapitánya parancsát és egy másik stratégiát vet be, amiben nagyon lehetősget lát a túlélésre. Bár az ötlete bevált, egy hirtelen pillanatnak köszönhetően a sereg kapitánya, és Ping jó barátja, Li Shang komoly sérülést szerez. A túlélésére senki sem lát túl nagy lehetőséget, Mulan azonban nem hajlandó belenyugodni abba, hogy miatta haljon meg olyan fiatalon a kapitány. Egy este tehát, amikor megjelenik Shang édesapja, és később őrző állatuk, ShiShi Mulan megpróbálkozik a lehetetlennel, visszahozni - vagy inkább itt tartani - a földi világban Shang-ot. Ehhez pedig le kell mennie a rettegett alvilágba, szövetkeznie kell a rettegett királlyal és végül, de nem utolsó sorban, le kell győznie a létező legnagyobb akadályokat, amik ShiShi, Shang és az ő útjába állnak.

    Hatalmas nagy Mulan rajongóként egyszerre magas és kevés elvárással kezdtem bele a történetbe. Hogy ez mégis hogy lehetséges? Könnyen. Tudtam, hogy a nagy imádatom miatt, semmi nem lesz képes megugorni azt a szintet, amit az eredeti történet adott nekem évekkel ezelőtt, azonban ezzel egy időben azt akartam, hogy ha már hozzányúl valaki Mulan értékes történetéhez, akkor azt csinálja jól. Azt pedig boldogan kijelenthetem már így az elején, hogy Elizabeth Limnek sikerült jól csinálnia. 

    Már az első fejezet elolvasása után tudtam, hogy ebből csak jól jöhetünk ki. Na persze nem a végződés miatt, mert akkor még fogalmam sem volt, mik várnak rám, mindössze a történet leírása miatt. Lim olyan könnyedséggel, pontossággal és részletességgel írta le már a hunokkal való találkozás első mozzanatait, hogy az agyamban egyből beindultak a fogaskerekek. Szinte szó szerint láttam magam előtt megelevenedni a szereplőket, az összeütközéseket, a helyszíneket. Ami számomra hatalmas meglepetés volt, hiszen fantasy, illetve ehhez hasonló történeteket egyáltalán nem, vagy csak elképesztően ritkán olvasok. De őszintén mondom, ha mindegyik ilyen, akkor állok elébe ennek a műfajnak is, mert egyből elragadott, magába szívott és megnyert magának. 

    Ha ez nem lett volna elég, sikerült olyan szereplőket felszínre (vagy inkább az Alvilágba?) hozni, akiket egytől-egyig sikerült a történet egy pontján legalább minimálisan megkedvelnem. Mulan és Shang már az eredeti történetből hatalmas kedvencem lett, ahogy a többi katona fiú és Mushu is, viszont ők itt most ebben a történetben nagyon kicsi szerepet kaptak. ShiShi volt az első nagy meglepetés számomra. Bár tudtam, hogy a Li család őrzőjeként igazán jó karakter lehet csak, mégsem gondoltam volna, hogy ilyen szinten belopja magát a szívembe. A lelkesítő beszédei, a makacssága, a humora, az önfeláldozó képessége és a személyisége úgy általánosságban egyből megvett magának kilóra. 

    Teljesen más módon, szerettem olvasni azokat a részeket, ahol felbukkant Yama király, a Feledés Asszonya és a szellemek (beleértve a Fa családot is). Bár ők inkább az ellenfél, a gonosz oldalát képviselték, a történet végére mindegyikőjüknek volt egy magyarázata, egy valós személye ami magyarázatot adott a cselekedetükre. De ha ezt nem is vesszük figyelembe, nagyon élvezetes volt olvasni a kihívásokról, amiket a főhőseinknek adtak a történet során. Mondjuk itt megjegyezném, hogy nagyon sajnáltam őket minden egyes alkalommal, de hé....így volt izgalmas a történet. Nem beszélve az utolsó Tükrök Termében zajlódó eseményekről, ami a legmaradandóbbá vált a számomra. 

    A pontot az I-re természetesen itt is az hozta meg, amikor fény derült Ping/Mulan valós kilétére. A reakcióra amit Shangtól és a többiektől kapott az Alvilágban végig tűkön ülve várta. Végül azt kaptam amit szerettem volna, már egy kis kitérővel az egész előtt. Viszont továbbra is nagyon vártam, hogy mi lesz a végén? Mi történik ha tényleg sikerül életben tartani Shangot? Emlékezni fog arra ami történet vagy sem? Mi történik Mulannal, ha nem sikerül a terv és elbukja a fogadást? Spoiler mélységbe nem akarok belemenni, de annyit elárulhatok, hogy szerintem legtöbbünknek ugyanaz az általános elvárása és én egyáltalán nem csalódtam. Nem csak a végkifejletben, de abban sem, ahogy odajutottunk. 

    A könyv tartalmától függetlenül pedig egyszerűen nem lehet elmenni szó nélkül a sorozat köteteinek megjelenése mellett sem. Bár senki nem a borító alapján ítéli meg a könyvet -tényleg nem, hogy képes valaki ilyen megbocsáthatatlan bűnt elkövetni?! shhh...-  muszáj megemlíteni a színezett lapokat, a gyönyörű piros élét a könyvnek. Ami egyébként a sorozat többi kötetére is jellemző hiszen az adott történet tematikájához illő színben pompázik a könyv éle. Kétség sem fér hozzá, hogy korábban ehhez hasonlót nem láttam (azóta természetesen ez is egyre népszerűbb lett) és ez a szemetgyönyörködtető kinézet egyből arra ösztönzött, hogy levegyem a polcról a könyvet és elolvassam a tartalmát, majd kicsit később magát az egész történetet is. 

    Elizabeth Limnek tehát sikerült elérnie a Fénytörésekben azt, amiről azt hittem lehetetlen. Sikerült újra megszerettetnie velem Mulan történetét és a szereplőket. Sikerült neki azt a szintet megugornia, amiről azt hittem lehetetlen, de titkon mégis vágytam rá. Illetve sikerült a történetének a főbb szereplőivel együtt belopnia a szívembe magát olyan szinten, ahol azt merem mondani, bármikor szívesen újraolvasnám.