Annika Harper - Mit titkol Cara Winter? (Cornwall College 1)
Annak ellenére, hogy odáig vagyok az ifjúsági könyvekért és ez a kedvenc műfajom, nagyon régen olvastam már olyan könyvet, aminek célközönsége nem a 17-18 éves korosztály, hanem inkább a fiatalabb, 12-15. Azonban ezek a könyvek mindig kisebb felüdülést adnak számomra, kiszakadást a valóságból és a többi, néha komoly témákkal küzdő, könyv hatása alól. Éppen ezért vártam izgalommal, hogy belekezdjek Annika Harper trilógiájába is.
A történet Hamburgban kezdődik, ahol a 15 éves Cara Winternek végre sikerül meggyőznie nagymamáját, hogy elengedje az anglibán található Cornwall College nevű híres internátusba tanulni. Cara korábban magántanuló volt, és már alig várta, hogy végre kiszabaduljon otthonról, iskolába járhasson és barátokat szerezzen ott. Már az odaúton, egy véletlennek köszönhetően, megismerkedik egyik osztálytársával, akiről bár ekkor még nem tudott semmit, egyből mínusz ponttal indított nála és közel sem vált szimpatikussá a lány számára. Az iskolába érve pedig további nehézségek és meglepetések várták Carat, hiszen ő volt az új lány, aki felől mindenki érdeklődött. Azonban Caranak nem csak ezzel a nehézséggel kell megküzdenie az iskolai évének első pár hetében, de egy titokkal is, amit senkinek nem árulhat el.
Maga a dolgok alakulása és az alap ötlet nagyon tetszett a könyvben. A szereplők többsége szerethető és bár vannak ellenszenvesebb személyek is az iskolában, senki nem olyan szinten űzi ezt, hogy az egyenesen idegesítő lenne. Cara tipikus 15 éves, csetlő-botló kislány, de ha arról van szó nagyon határozott és minden akadály és intő jel ellenére megy a saját feje után egy kis magánnyomozásra. Ami természetesen bajba sodorja, mert az lenne a meglepő, ha nem így történne, ám valakinek mindig sikerül mégis kihúznia a csávából.
Cara négy, újdonsült barátnőjét igazán sikerül megkedvelnem. Pippa már az első pillanatban nagyon kedves és közvetlen volt és mintha megérezte volna, hogy az előttük lévő autóban a jövendőbeli egyik legjobb barátnője ül. Mégis az egyik kedvenc szereplőm David, Cara családjának ügyvédje és régi jóbarátja valamint Cara kontaktszemélye Angliában. Bár olyan nagyon sokszor nem bukkant fel a történetben, a leghosszabb ideig csak a történet elején, amikor elkísérte Cara-t az internátusba, és a végén láthattuk, mégis belopta magát a szívembe. Az alapján a pár sor alapján, amit megtudtunk róla, igazán kedves és humoros személynek találtam, aki tényleg védelmezi Carat és annak családját.
Na de mi elől kell védelmezni a lányt? És tényleg, mit titkol Cara Winter? Ez a része kicsit csalódást okozott nekem, ugyanis bár nem vártam hatalmas dolgot, hiszen mégis csak egy gyerek könyvről van szó, kicsit kevésnek éreztem az indokot. Anélkül, hogy mélyen spoilerekbe mennék, úgy gondolom, hogy bár nyomós az indok, ilyen tekintetben az internátusban lévő többi gyerek is nagy veszélyben lehet. Valamint lehet azért is nem tudok dülőre jutni ezzel a dologgal, mert nem kaptunk túl nagy magyarázatot, nem igazán volt felvezetve a dolog, csak egyszer a végén bumm, odarakták. Én pedig valahogy kicsit nagyobb csattanóra számítottam, még a korhatár besorolás ellenére is. Sőt...tovább megyek, eljutottam arra a szintre, amikor már nem az volt az én kérdésem, hogy "Mit titkol Cara Winter?" hanem inkább az, hogy "Mit titkol Cara Winter nagymamája?"
Ami még egy dolog, a korhatár. Az én szememben a gyerekkönyvként is titulált ifjúsági könyvek a 12-15 éves korosztályt célozza meg. Erre jó utaló jel volt már maga a borító habos, babossága a fekete színe ellenére (ami amúgy nagyon tetszik), a rövid fülszöveg, a szereplő kora, az írás stílusa, a könyv tördelése, stb. Viszont egy-két zavaró tényező itt is bejött. Nem élek álomvilágban, és nem a szememet bekötve járkálok a világban, de kicsit zavarónak tartottam az 1-2 helyen előforduló káromkodást. Bár még mindig közelebb állok a tini koromhoz, mint a szülői korhoz, úgy gondolom, nem szívesen adnék gyerekkönyv címke alatt a 12 éves gyerekemnek olyan könyvet, amiben káromkodás szerepel. Persze tudom, ezt már valószínűleg csak én fújom fel, de ez számomra kicsit meglepő volt. Főleg, hogy Thomas Brezina könyvein nőttem fel, amik szintén gyerekkönyvek és kb ugyanezt a korosztályt célozzák meg.
Továbbá számomra zavaró volt még a sűrűn előforduló angol kifejezések. Bár az angol tudásomra panasz nem lehet, és a könyv 90%-a mégis magyarul volt, szintén gyerekszemmel nézve, lehet, hogy zavaró lett volna a gyerekkori énemnek megérteni 1-2 helyen mit is akar mondani a szerző, mi is jár igazából Cara fejében. Persze érthető, hogy helyenként előfordul 1-2 angol kifejezés, hiszen Cara német és angol származású is, valamint a könyv eredetileg németül íródott, mégis picit soknak találtam, amikor már egy teljes mondat angolul volt leírva és elképzeltem, ahogy szegény gyerek néz ki a fejéből, hogy oké, de most mit mondott. Remélem ebből egy kicsit kevesebbet kapunk a következő részekben.
Így egyben látva a dolgokat pedig arra a következtetésre jutottam, hogy egy nagyon erős 3,5 csillagot kap a könyv. Nehezen hoztam meg a döntést, de sajnos a kontra érvek miatt ezt a besorolást adtam neki, főleg ha azt is figyelembe veszem, hogy az elmúlt időben milyen könyveknek adtam 4 csillagot és azoknál mennyi negatív jellemzőt tudtam felsorolni, illetve azoknak milyen súlya van. Továbbá az is a fejemben van, hogy lehet, hogy a többi rész jobb lesz. Bár nem szokásom, Molyon a százalékos értékelés alapján minden rész egyre jobb és jobb lesz, így szeretnék teret adni a fejlődésnek és ezáltal a csillagok számának növekedésének is. Azonban arról szó sincs, hogy egy rossz, unalmas könyv lenne ez. Igazán tetszett benne sok dolog, a humora, az alap történet és úgy alapjában a szereplők, csak mégis volt egy-két dolog, ami picit húzott lefelé az értékéből.
0 comments